BELSŐ. FAHÁZ - KÉSŐBB
A bandatagok egyetlen kivétellel, már mind kidőltek. Szerteszét alszanak a padlón, úgy fest a szoba, mintha kézigránát robbant volna fel.
Csak Jancsi és a bokszoló kinézetű, bevert orrú negyvenöt év körüli ORVVADÁSZ 1. szkanderezik az asztalnál. Már jó régóta tarthat a küzdelem, mert a két férfi reszkető kézzel viaskodik.
ORVVADÁSZ 1.
(remegő hangon)
Ha fiatalabb volnék, nem küszködnék veled,
Ráhúznék csuklóból és letépném a kezed!
JANCSI
(erőlködve)
Lerohad a karom, annyit fűrészeltem,
Másfél liter ócska pálinkát lenyeltem.
Ez nem vendéglátás, hanem kényszermunka,
Én itt nem maradok, megyek a pokolba!
Jancsi összeszedi minden erejét, és olyan erővel rántja meg az orvvadász kezét, hogy az lezuhan a székről, magával sodorva a maradék pálinkákat. Az üvegek szétrobbannak a padlón, a férfi megpróbál fölállni, de kókadtan zuhan vissza.
A hatalmas robajra senki nem ébred föl. Jancsi megfogja az asztalon maradt egyetlen üveget, megissza a maradék néhány cseppet, majd dühösen a falhoz vágja az palackot. Támolyogva kel fel az asztaltól és elindul a kijárat felé. Ahogy csetlik-botlik az emberek között, egy pillanatra megdermed, végignéz az alvó zsiványokon és elkezdi összeszedni a letisztított agancsokat.
JANCSI
(motyogja)
Ezeket lenyúlom, és eladom az Írnek,
Német turistáknak jó lesz szuvenírnek.
A stekszből pedig, rendezem a gazdát,
Megkapja a pénzét, meg a tripla hasznát.
Nem kell majd bujkálnom, újra látlak téged,
Ó drága Iluskám, de szép lesz az élet.
Orvvadász 1. a háttérben föláll, magához vesz egy fűrészt, és elindul Jancsi felé.
ORVVADÁSZ 1.
(dühösen)
Te besurranó tolvaj, te gyalázatos féreg!
Hiába tervezgetsz, mert kiontom a véred!
Nekitámad Jancsinak, hatalmas dulakodás kezdődik. Végül az orvvadász háttal beleesik egy agancsba és szörnyet hal.
Esés közben magával sodorja a petróleumlámpát, és felgyújtja a házat. A kiömlött pálinkán felcsapó lángok egy pillanat alatt beborítják a szobát. Jancsinak éppen csak sikerül kimenekülnie.
Utolsó kommentek